Bár Magyarországon hosszú évek óta nem raboltak el gyereket, a társadalomban erősen élnek a gyerekrablásos históriák: fekete autók köröznek az iskoláknál és a nagy áruházakból tűnnek el kicsik. Persze ezekből aztán semmi sem bizonyul igaznak. Hogy miért adnak sokan hitelt ezeknek a sztoriknak? Ennek próbáltunk utánajárni.
Nem kellett volna betörni – nagyjából ez a vélemény tükröződik a Facebookon a hozzászólásokból a vácszentlászlói férfi történetével kapcsolatban, aki az első hírek szerint fagyállót kevert a borába, megelégelve, hogy rendszeresen betörtek hozzá. A férfi tagadja, hogy megmérgezett volna bárkit. Miután a tolvaj meghalt, a rendőrség emberölés ügyében nyomoz.
A lapunknak nyilatkozó rendőrök és Krémer Ferenc szociológus is feleslegesnek és károsnak tartják a fokozott rendőri ellenőrzések magyarországi gyakorlatát, szerintük gyakran feleslegesen zaklatónak élik meg az állampolgárok. A Magyar Helsinki Bizottság szerint a fokozott ellenőrzéssel kapcsolatos szabályozás alkotmányossági aggályokat is felvet, ezért az alapvető jogok biztosához fordultak.
Csak a korrupciós ügyek töredékét sikerül Magyarországon felderíteni, és még kevesebb esetben születik bírósági ítélet - derül ki a statisztikákból. Pedig - mint azt csak a héten is tárgyalt ügyek mutatják - a rendőröktől a vezető bírákig a közigazgatás minden szintjén jelen van a probléma. A szakember szerint ráadásul rosszul "küzdünk" ellene.
Sajnálatosan az utóbbi tizenhárom évben senki sem volt kíváncsi arra, hogyan alakult a rendőrségi korrupció – az ilyen kutatásokhoz ugyanis Magyarországon az ORFK engedélyére volt és van szükség. Olvashattunk viszont győzelmi jelentéseket, melyek azt bizonyítják, hogy igen hatékonyan működik még ma is az a mechanizmus, amely leplezni akarja a valóságos helyzetet – írja Krémer Ferenc szociológus a hvg.hu korrupcióellenes sorozatában.
